Mézpörgető

Robival kettesben töltöttünk két napot az Őrségben. Kirándultunk, finomakat ettünk és pihentünk. Nem kerestem szándékosan a szememmel kaptárakat, mégis lépten nyomon aprócska méhészetekbe botlottunk.  Sok ház végében sorakoztak a kaptárak, nem sok, csak annyi, amennyi elegendő mézet hoz egy nagy család számára. Akácot nem láttunk, de szolidágót és szelídgesztenyét nagyon sokat.

A kirándulásból, úgy tértünk haza, hogy a kocsi csomagtartójában egy méretes mézpörgető feküdt. Ez úgy történt, hogy Szép Dóri barátnőm már hetekkel ezelőtt említette, hogy a nagypapája is méhészkedett és, hogy a teljes felszerelése megvan még Zalaszentlászlón, egykori házukban. Dóri anyukája a hosszú hétvégét Szentlászlón töltötte, így hazafele jövet arra vettük az irányt és betértünk egy jó kis beszélgetésre, sütizésre, pálinkázásra és pörgető nézésre. A pörgetőnek van egy két hibája, például nincs fék rajta vagy, hogy zománcot kell égettetni a belsejére, mégis úgy éretzem, hogy ez lesz az én pörgetőm. Dóri nagypapája egy precíz, nagyon ügyes kőműves mester volt, aki szépen ápolta a kertet és gondoskodott az állatokról a ház körül. Mindent maga csinált a méhészetében: a kaptárakat, a kalapot, a ládákat. Nekem ez nagyon szimpatikus. Dóri anyukáján láttam, hogy még mindig nagyon erős benne az élmény, ahogy kislány korában a lépes mézes nagy dunsztos üvegeket vitte, miközben anyukája pörölését hallgatta, hogy "el ne törd lányom, mert agyon ütlek!" : )

Az első üveg mézet, ami ebből a pörgetőből csorog majd, neki ígértem.

Diós-mézes szülinapi torta

Itthon is van egy szép nagy diófánk, ami körül folyamatosan szedegetjük a lepotyogott diót, és a méhészetben is állandó gyűjtögetésben vagyunk. Mindenképpen diótortát akartam készíteni Borika szülinapjára és találtam is egy nagyon jónak ígérkező receptet a Chili és vanílián (megint). Ambrus zsúrján tartottam egy próbát, elkészítettem a tortát, és egyértelmű volt, hogy ez rendszeres finomság lesz a háztartásunkban. Egy kicsit változtattam a recepten, hogy még nagyobb és még mézesebb legyen a torta.

Hozzávalók: - 6 tojásfehérje szobahőmérsékleten
                     -18 dkg porcukor
                     -18 dkg darált dió
                     -1 csomag vaníliás cukor
                     -csipet só
A krémhez:  -20 dkg darált dió
                     -2, 2 dl tejszín
                     -1,3 dl méz
                     -1,5 kk őrölt fahéj
                     -egy narancs reszelt héja

A sütőt előmelegítjük 180 C-ra. A finomra darált diót összekeverjük a vaníliás és a porcukorral és egyszer átszitáljuk. A tojásfehérjét kemény habbá verjük. Beleforgatjuk a cukros diót. 15-20 perc alatt 2 kb 18 cm átmérőjű tortalapot sütünk (két menetben). Teljesen kihűtjük. A krémhez forráspontig melegítjük a tejszínt. Hozzákeverjük a diót, a mézet, a narancshéjat és a fahéjat. Sűrűre főzzük. Amikor kihűlt, a tortalapok közé kenjük. Előző nap érdemes elkészíteni.

Mind elfogyott, a szülinaposnak különösen ízlett. Habkönnyű, ízletes édesség! : ))

Az igazi

Hónapokon át panaszkodtam és mentegetőztem, hogy minden kaptárvas széles, férfi kézbe való és, hogy ezért hagyok a kaptárak között, a fűben, a kaptárban és egyéb extrém helyeken minimum hármat minden méhészkedés alkalmával. Amikor Bakonyán voltak a méheim, a házigazda Balázs kezében láttam szép vékony vasat. Ki is próbáltam és nagyon tetszett. Mondogattam is, "ha nekem is ilyenem lenne nem veszteném el soha". Mikor legutóbb Józsival egyeztettünk telefonon, hogy mikor megyünk legközelebb a méhekhez, megemlítette, hogy abban az utcában dolgozik, ahol kislány koromban laktunk és hogy egy összetoldozott- foldozott kerítést bont éppen, amiben van egy szép vékony vas és ha gondolom ellopja nekem ; ). Nem mondtam rá semmit, mert hát nem bíztathatom lopásra a méhész társamat : )), de titokban nagyon reménykedtem. A névnapomon mentünk ki viaszt olvasztani a méhészetbe és "volt valami nekem" a kesztyűtartóban. Józsi elkérte a több, mint száz éves kovácsolt vas kaptárvasat. Olyan csodaszép, hogy el sem hiszem! Kecses, vékony és igazi anyagból van! Használat közben még nem tudtam lefényképezni, mert itthon hagytam a fotógépet véletlenül, de itthon készítettem róla egy képet. Én nem tudok úgy elmenni mellette, hogy a kezembe ne vegyem egy kicsit! Köszönöm szépen ezt a váratlan ajándékot!



Birsalmás-mézes csirke

Egy utolsó adag birsalma még a mézes üvegek tetején várakozott a kamrában, hogy valami finom készüljön belőle. Most, hogy hűvös lett az idő a hideg leves már nem annyira aktuális, így valami forró fűszerest szerettem volna. A Chili és vanílián találtam ezt a receptet és nekünk nagyon ízlett. Borika nem nagy húsevő - kivéve persze, ha kolbászról vagy szalonnáról van szó - de ezt szívesen eszegette.

Hozzávalók: -1 nagy csirkemell filé
                     -2 nagy birsalma
                     -1 közepes fej hagyma (lila hosszúkás a legjobb)
                     -1 citrom leve
                     -méz
                     -1 tk őrölt gyömbér
                     -1/2 tk őrölt fahéj
                     -4dkg vaj
                     -só, bors

Egy kis lábosban vizet forralok a citrom levével és egy kis mézzel. A birsalmát felkockázom és rögtön a citromos vízbe teszem, hogy meg ne barnuljon. Roppanósra főzöm (kb. 12 perc).
A csirkemellet kisebb kockákra vágom. Vajon megpárolom a felkarikázott hagymát, hozzáadom a fahéjat és a gyömbért, majd rádobom a csirkemellet. Sózom, borsozom, pirosra sütöm. A végén egy teáskanálnyi mézzel átforgatom és odakapatom. Félrehúzom, amíg karamelizálom a birsalmát. Ehhez egy másik serpenyőben diónyi vajat és kanálnyi mézet olvasztok és rádobom a gyümölcsöt. Addig sütöm, míg szép, piros, ragacsos nem lesz. Ekkor hozzáteszem a húst.
Mi rizzsel ettük, de biztosan bulgurral is jó lett volna. Finom, adventi hangulatú étel, úgyhogy kicsit később még megismételjük!



Kökény

Múltkor szedtem egy kis kökényt a gyerekeknek és nagy sikert arattam vele. Idén a kökény is nagyon finom, édes a sok napsütéstől. Igazán nem fanyar! (Kicsit csak : ).

Ambrus kérte, hogy vigyünk az oviba is és ő maga szerette volna szedni. Borika közben megbetegedett, így nehezen hoztam meg a döntést, hogy elinduljunk-e, de arra gondoltam, hogy a kaptárak fölött van egy nagy kaszáló, ahol nagyon későn megy le a nap, nagyon nyugati fekvésű és, hogy Borival ott leszünk majd, egy pokrócon ücsörgünk, babázunk. Ez jó ötletnek bizonyult, mert Bori határozottan jobban lett a meleg napon és a friss levegőn. A végén annyira erőre kapott, hogy a fiúk játékába is bekapcsolódott. Száraz fűvel csiklandozták egymást, meg szöszöltek amennyire csak lehet : ). Kökényt is szorgalmasan szedtek, meg diót és csipkebogyót is!

Kicsit körbe jártuk a környéket is. A méhészet mellet nagy kukoricás volt. A tarlón átsétálva magaslest találtunk, a fiúk nagy boldogságára.

A méhek nagyon csendesek, hűvös van már. Józsi feltette azokat a rácsokat, amik megakadályozzák, hogy rágcsálók tolakodjanak a kaptárba és ezzel megbontsák az összekapaszkodott méhek egységét, melegét.

Hazafelé repce lesen voltunk. A közelben már szépen látszik a méheink jövő évi repce táblája. Kicsi tábla, de jó nézni, mert már a jövő évi kezdetet látom benne. Remélem a tél rendben lesz és a méhecskék állják a hideget!







Téliesítés



Józsi diktálta a címet : ). Ez úgy lehet, hogy október 10-én volt a születésnapja és a napló kinyomtatott változatát kapta tőlünk ajándékba...Remélem örült neki és nem talál benne sok hibát ; )!
Szóval téliesítettük a kaptárakat. Múltkor, ahogy írtam is, levettük a felső fiókokat, "a harmadik emeletet". Most a második sor fiók, a "második emelet" következett. Ez nem volt olyan egyszerű menet, mert a szép napsütéses időben a méhek feljöttek a mézes lépekre (hordták még le a kevéske mézet...). Így minden keretről le kellett rázni és söpörni a bogarakat. Ráztam egypárat a nadrágomra, úgyhogy kaptam néhány utolsó idei bökést is : ). Miután az összes méhecske a fészekbe került, Józsi lehordta a fiókokat, én pedig filccel, újságpapírral és hungarocellel takartam le a fészkeket. Csak egy kicsi szellőző csücsköt hagytam nyitva a sarokban. Tegnap volt az első este, hogy én is gyapjúval takaróztam. Remélem ők sem fognak fázni. Józsi szerint a legfontosabb szempont, hogy mennyi elemózsiájuk van a hideg hónapokra. Édesapja mindig azt mondta," ha van elég mézük, az eresz alatt is áttelelnének". Télen a méhek összekapaszkodnak és önmagukat melegítik. Koratavasszal, amikor megkezdődik a fiasítás, már a fias kereteket is fűtik. Kedves állatok ezek, én mondom : ))!

Miután nálam végeztünk Józsinál is leszedtük a legfelső sort, a második sor fiókjait szombaton fogja behordani. A fiókokat rácsokkal védjük a rágcsálok ellen. Remélem eredményesen!

A természet gyönyörű. A fák és a bokrok egyre színesebbek, a vadmálna és málna bokrok bőségesen teremnek még mindig. Most kökényt vittem haza a gyerekeknek..