Kalandok

Lassan, komótosan indult ez a mai méhészkedés, hiába a viaszolvasztás nem a legpörgősebb méhészmunka. Régi kereteket és a fedelezéskor keletkezett viaszt olvasztottuk be, egy nagy üstbe. A megolvadt viaszt úgy szűrte át Józsi, hogy egy hordóabroncsra erősített, sűrű szövésű vászon anyagot nyomott az üst aljára. Ami a vásznon feljött, az már a tiszta viasz. Mindezt azért csináltuk, mert a műlép egyre megfizethetetlenebb, jobban megéri a viaszt cserélni műlépre. Az új családoknak pedig, szükségük van új keretekre.

Pár napja azt álmodtam, hogy egy csalános, elhanyagolt terület közepén állok, előttem egy kaptár. A kaptárt felnyitottam és a méhek, milliónyi méh tölcséres alakban felrepült belőle az égbe. Én meg csak álltam, és elégedetten néztem mindezt. Józsinak is elmeséltem a különös álmomat, azzal kiegészítve, hogy szeretném ma megnézni a legerősebb családomat, mert félek elmennek, kirajzanak.

Olvasztás közben fel is szaladtam egyszer, hogy csak kívülről rájuk nézzek és az álmom elkezdett megvalósulni... : )) Különösen nagy nyüzsgés volt a kijáróban. Úgy ültek kint a méhek, mintha kánikula lenne.

Füstöt raktam, hogy megnézzem mi a helyzet odabent. A fiókokat nehéz volt leemelni, ami azt jelenti, megint sok akácmézet hordtak, lesz mit pörgetni. A fészek pedig teljesen tele volt. Olyan sok méhecske, hogy csuda! Látszott, hogy meg vannak szorulva, nincs semmi helyük. Minden keret aljától a tetejéig fias vagy mézes. Az első kereten ott volt az anyabölcső, ami azt jelenti, hogy valóban rajzásra készülődtek. Új anyát neveltek, amit hátra hagytak volna a család egyik felével, a család másik fele pedig elment volna a régi anyával és a mézzel. Az anyabölcsős kereten volt az anya is. Józsi a kaptárba pöckölte, a keretet pedig áttettem egy új családomhoz, (amit a napokban csináltam és csak nyílt bölcső volt rajta), hogy itt keljen ki az anya, így ettől a jó erős családtól fog származni ez az új család is. Szégyen- nem szégyen, bevallom, egy keretet még kiemeltem átnéztem, de a többit nem. Rettenetesen támadtak és csíptek a méhek, a mérgük pedig most nagyon erős. 6 csípés után feladtam. Legközelebb persze visszatérek hozzájuk, de úgy gondolom, van egy bizonyos pont, amikor hagyni kell őket. Akkor jó velük dolgozni, ha ez nekik is és nekem is jó. A kiszedett keret helyére betettem egy műlépes keretet, hogy legyen helyük a bogárkáknak és becsuktam a kaptárt, azzal a reménnyel, hogy nincs több anyabölcső és nem fognak kirajzani.

Miután rendeztük a túlnépesedett családom helyzetét felraktuk a szöktetőket, hogy hétvégén kipörgessük a második adag akácmézet. Közben a nap is kisütött, a méhek pedig szépen megindultak, járták az akácot és a különböző cserjék virágait. Olyan mintha körbe táncolnák a virágot. Öröm nézni!

Miközben raktuk fel a szöktetőket a méhek szokatlanul hosszú és intenzív tájolásba kezdtek...

Józsi a méhész újságban olvasta, hogy a bodza virágpora védi a méheket az atkától. Mivel most virágzik a bodza elhatároztam, hogy szedek egy nagy adaggal, hogy a padláson megszárítsuk és a kihullott virágport a méheknek adjuk. Elindultam az úton és szedtem a virágot. Útközben találtam egy szép, nagy kígyót. Gondoltam, majd figyelmeztetem Józsit, nehogy rálépjen. (Rettenetesen fél a kígyóktól, békáktól, gyíkoktól ; ).

Már Sanyi bácsi méhészete előtt szedtem a bodzát, amikor hallottam, hogy az egész völgy hangosan zúg a méhektől. Rajzás, biztos voltam benne és gyorsan visszaszaladtam. Fekete volt az ég a méhektől. Nem egy, hanem több család is kirajzott egyszerre. Olyan különös ez,  olyan egyértelmű volt, hogy ez fog történni, úgy benne volt a levegőben, a méhek hangulatában, ebben a szokatlanul hosszú tájolásban, a fülledt időben és persze az álmomban is ; ).

Nem tudtuk kinek a családjai rajzottak ki. Az én kaptáraim és Józsi kaptárai felett is fekete volt az ég. Két család olyan magas fára ment fel, hogy még lefényképezni sem tudtam a lombkoronáktól. A harmadik viszont, egy közeli bokrot nézett ki magának, történetesen épp azt, ami alatt a kígyó tekergett...

Az első pillanattól kezdve ott álltam a bokor mellet. Nagy élmény volt az események középpontjába lenni. A méhek rám sem hederítettek, csak repkedtek körülöttem eszeveszettül. Tiszta bolondok háza van ilyenkor, én mondom...
Józsival előkészítettünk mindent, a raj befogásához. Én leszedtem egy fiókomat, ebből lett új kaptár nekik. Aztán eldobtam a kígyót nehogy elájuljon az egyébként nem túl félős főnököm ; ). Közben a méhek összekapaszkodtak.

Aztán elkezdődött a befogás, pont úgy, mint múltkor. Igaz, most a metszőollót nem tudtuk használni, túl vastag volt az ág, amin csüngtek, ezért Józsi inkább a kaskosárba rázta őket. Kétszeri menetben sikerült a teljes csapatot a kaptárba visszaparancsolnunk.

Mivel nem tudjuk melyikünk családja volt ez, közösnek tekintjük ezt a családot, a mézükön és a gondjaikon is osztozkodni fogunk : ). Ez azt is jelenti, hogy már 10 és fél családom van ; ).

Ez a furcsa nap ezzel, még nem ért véget. Nemrég Sanyi bácsinak említettem, hogy megcsináltam az első igazi családomat, néhány fias keretből és dolgozó méhekből, akik anyabölcsőt húztak és szerintem mára, már ki is kelt az anya és szeretném megnézni. Sanyi bácsi azt tanácsolta, hogy legalább két hétig még ne zaklassam, mert a fiatal anya, (aki még nem párzott be) fürge és jól tud repülni, megvan a veszélye, hogy elrepül.

Józsinak is elmondtam, hogy irtó kiváncsi vagyok, ő azt mondta óvatosan megnézhetem.

Kinyitottam a kaptárt, kiemeltem a keretet és ott ült rajta a fiatal anya. Felkiáltottam, hogy "kikelt"! A következő pillanatban pedig ordítottam, hogy "elrepült"! Azt hittem menten elájulok. Szerencsémre azonban csak a kaptár elötti fübe repült, ott illegette a hátsóját.

 

 

 Persze, ez nem azt jelenti, hogy könnyen el tudtam kapni. Mert, amint felé nyúltam fürgén tovább repült. (A balek méhész...) Aztán óvatosan, két kezem közé zártam, az időközben megérkező Józsi pedig, kalapja hálóját is ráhúzta a karomra, biztos, ami biztos. Visszapottyantottuk a kaptárba. Már csak annyit tudtam mondani, hogy "most már mennjünk haza".

(Az öreg méhészeknek, bizony sokszor igazuk van, a fiatalok pedig, mindig tanulnak.)

(Az viszont nagyon jó volt, hogy ez a szépséges, fiatal anya sétálgatott a kezemen, mint egy könnyű pillangó.)

Reggeli

Ezekben a hűvösebb tavaszi napokban sokat bajlódtam a kalács készítéssel, nehezen kelt meg a tészta. A cserépkályhába viszont, már nem volt érdemes befűteni, így téli helyére, a kályha peremére sem kerülhetett a kalács. Ki kellett találnom valami mást reggelire. Kapóra jött az a mézes kenyér recept, amit ezen a blogon találtam: http://ourashgrove.blogspot.com/. Nagyon kiadós és egyszerű reggeli kerekedett belőle és a krémes repcemézzel egy pillanat alatt a gyerekek kedvence lett.

Hozzávalók: - 250g vaj
                     -1 bögre méz
                     -4 tojás
                     -1 bögre tej
                     -3 bögre teljes kiőrlésű búzaliszt
                     -1 tasak sütőpor
                     -fél kk só
                     -aszalt vörösáfonya vagy kandírozott citrom
                     (savanykás aszalt gyümölcs)
                     -1 tk mézeskalács fűszerkeverék

A vajat megolvasztottam a tűzhelyen és hozzá kevertem a mézet. Egy tálban felvertem a tojásokat, hozzáöntöttem a tejet, majd a kihűlt mézes-vajas keveréket. A száraz hozzávalókat egy másik tálban kevertem össze, majd a kettőt összeöntöttem. Kibéleltem  két (nem egyforma) gyümölcskenyér formát sütőpapírral. Beleöntöttem a masszát és a gázsütő 3-as fokozatán, kb fél óra alatt megsütöttem. Egy hétre elegendő reggeli lett belőle, ami nagy szó a mi családunkban ; )!



10

Az volt az idei tervem, hogy 10 családdal szeretnék majdan betelelni. Furcsa most írni "betelelésről", de méhek esetében így van ez: most kell új családokat alapítani, hogy azok kellőképpen meg tudjanak erősödni télre. Sokasodniuk és gyűjteniük kell a nyár folyamán, hogy átvészeljék majd a telet.
Úgy indult ez a mai délután, hogy az új telkünkre megyünk megnézni, hogy virágzik-e a szelídgesztenye és, ha marad idő a méhekhez is kiszaladunk. Józsi viszont az első sarkon a méhek fele vette az irányt. (Ehhez képest csak a bekötő úton, 2 perccel az előtt, hogy a kaptárakhoz értünk volna, bökte ki, hogy Sanyi bácsi nagyon vár, mert talált nekem két anyabölcsős keretet, amiből megcsinálhatnánk a két új családomat : )).
Sanyi bácsi is lenyűgöz a jószívűségével. Múltkor két üres kaptárat kaptam tőle, most pedig megkapom a belevaló két család "magját" : )).
A kereteket hordozó ládában vittem át Sanyi bácsitól hozzánk és persze cserébe fias keretet adtam neki. A hordozó láda, úgy van kialakítva, hogy éppen rá lehet függeszteni egy-két keretet. Le szoktuk takarni egy törölközővel, hogy ne szökjenek meg útközben a méhek.

Az egyik anyabölcsős kereten két érett lezárt anyabölcső van, amiből hamarosan ki fog kelni az anya. Ezt sajnos nem tudtam lefényképezni a nagy munkában. A másikat viszont igen. Ezen még nincsenek lezárva a bölcsők, de már bennük van a pete és a méhpempő. Sohasem láttam még pempőt és nyitott anyabölcsőt sem...!

Mind a kettő kaptárba tettünk még fias kereteket is, hogy sok fiatal méhecske legyen a családban és persze dolgozók is, akik segítik az utódokat és a fiatal anyát. Attól a családtól vettem el fias kereteket, amelyikhez tavaly hoztunk anyanevelőből anyát, mert ez az anya meg van jelölve fehérrel, így könnyen megtaláltuk és biztosak lehettünk benne, hogy nem azt a keretet pakoljuk át, amin az anya van, mert így elég nagy galibát okozhattunk volna. Látszik, hogy szép erős családtól vettem el a fias kereteket. Teljes teltház volt náluk a méztől és a bogaraktól is. A fias kereteket üres, műlépes keretekkel pótoltuk. Ezt ki kell építeniük, aztán kerülhetnek bele újabb utódok és sok méz is.

Persze csak akkor lesz vége a műveletnek, ha kikel az anya és megerősödik a család, de én már nem tudok máshogy gondolni rájuk, minthogy tizen vannak és olyan büszke is vagyok rájuk ; )!

Akácszörp

Azért nem mindenhol fagyott el az akác...Kicsit félve írok még erről, de úgy néz ki, hogy a hétvégén veszünk egy telket egy kicsi házzal, ahol gazdálkodni fogunk, ahol lehet egy nagy levendulás a méheknek és ahol lehetnek majdan maguk a méhek is. Józsival nagyon jól együtt tudunk működni és segítjük egymást mindenben, úgyhogy biztosan sokáig fognak még nála vendégeskedni a méheink, de hárs és szelídgesztenye virágzáskor talán áttelepülhetnek majd az új birtokra, persze Józsi méheivel kiegészülve.
Ahogy végigjártuk a vidéket, most akácvirágzáskor, arra jutottunk, hogy akácvirágzáskor is jöhetnének a méhek : ). Azért így, méhecskék nélkül is hazavittünk egy kis nektárt, és beszabadítottuk az illatot házunk összes létező helységébe...

Akác szörpöt főztem belőle, a bodzaszörpi mintájára. (Az ötletet Szép Dóri barátnőmtől kaptam.) Kb. 40 virágot, 4 felkarikázott citrommal 2 napig áztattam 5 liter vízben. (Mennyi szám?!; )
48 óra után leszűrtem és 50 g citrompótlóval és 3 kg akácmézzel felfőztem. Miután elfőtte a habját, forrón üvegekbe mertem és 3 napra dunsztba tettem. Amikor főtt a szirup elöntötte az akácillat az emeleti szobákat és ezt szuszogtuk be egész éjjel. Nagyon finom, érdemes kipróbálni, szerintem egyenrangú társa a bodzának.





Akácméz pörgetés

A völgyben minden méhésznek van egy "saját" jelző fája. Egy akác fa a présház előtt, amit figyelget, hogy rügyezik-e, virágzik-e, porcelán színű vagy barnul... Nekem is akadt egy ilyen kis fám az első perctől fogva, mert a kaptárak előtt egy csinos kis akácfa növekszik. Tavaly nem tudtam úgy fényképet készíteni május közepén a kaptáraimról, hogy ne lógott volna az orromba vagy a képbe egy vaskos akácfürt. Sajnos idén ez nem így volt. A kis jelző akácom ki sem virágzott. Hozott szép zöld leveleket, de a virágok elfagytak. A völgy fölött szépen virágzott az akác, de csak pár napig, itt is hamar barnába fordult.
Ezekkel a borús gondolatokkal kezdtük a pörgetést, ezen a hideg borongós májusi napon. Az első képet a jelző akácfámról készítettem: virág egy sem, csak szürke felhők. Három pulcsiban, vastag gyapjú zoknikban, gumicsizmában dolgoztam, de még így is órákig álltam a forró zuhany alatt a pörgetés után, hiába na, fagyos szentek...
Azért a pörgetőből csordogált egy kis hamisítatlan, mennyei ízű akácméz és akadt egy kis nyalakodónk is, úgyhogy még ezekben a pillanatokban sem olyan rossz a méhészélet ; ).

Sajnos a munka felénél ott kellett hagynunk Józsit, nem segíthettem tovább, mert Robinak el kellett utaznia, délután a gyerekek mellett volt a helyem. Most is nagyon köszönöm, hogy visszatette a fiókokat, ami nem kevésbé nagy munka, mint leszedni őket.

Borikának van egy bevett méhecskefigyelő helye, ahonnan jól belátja a kaptárak hosszú sorát. most is ide telepedett, de döbbenten magyarázta, hogy "nincsenek méhek". A hűvös idő miatt valóban kevesen jöttek ki és a kijáró méhek is inkább csak ürítettek és ittak. (A virágban nem képződik nektár túl hideg időben). Odavittem Borit az itatóhoz, megmutattam neki, hogy ott vannak a méhecskék. Ő megnyugodott, hogy nem vesztek el és elindultunk haza.







Leskelődés

Persze nem csak a lepkék nászát lestem, hanem azt is, hogy milyenek a lépek, mennyi akácmézünk lesz és mikor fogunk pörgetni. Az lenne az igazi, ha két napig még hordanák, érlelnék a mézet a bogárkák és utána pedig szöktetnénk, vagyis jövő hét közepe táján pörgetnénk. Józsi szerint viszont a rossz  időjárás miatt erre nem lesz lehetőségünk. A szöktetés csak akkor működik, ha jó hordás van, márpedig a rossz idő elvonultával már nem lesz jó akác és jó hordás sem. Mindig jó a megítélése ebben, úgyhogy egyértelmű, hogy hallgatok rá. Holnap szöktetés, vasárnap pedig pörgetés lesz.
Bekukucskáltam abba a kaptárba is, ahonnan kipusztult a a családom, a cickány társbérlők miatt, de pár napja, a legerősebb családomtól elvett két fias kerettel újraélesztettük. Legnagyobb örömömre a sejtekből kibújt sok fiatal méh, így egészen sok bogár van már a fiókban, sőt anyabölcsőt is húztak, kettőt is, vagyis pár nap és szép, fiatal anyája lesz a családnak. Még nem történt nálam ilyesmi, úgyhogy megint "méhecskét lehetne fogatni velem" : )!

Nincs egy hete, hogy repce mézet pörgettünk, két nap és akácot pörgetünk. Hihetetlen szorgalmas állat a méh!