Méhecskés nyomda

Hónapok óta töröm a fejem, hogyan tudnám sokszorosítani az Ambrus által rajzolt méhecskéket, hogy azok minden mézes üvegünkre rákerülhessenek. A nyomdakészítéi kísérleteim sikertelenek voltak, nem igazán adták vissza a gyerekrajz kedvességét. Végül úgy döntöttem, hogy digitalizáltatom a kedvenc bogaramat és pecsétet csináltatok belőle. Egyszeri beruházást megér, hiszen reméljük sok- sok mézes üveget fog díszíteni. Nagy meglepetésemre egyáltalán nem volt drága a pecsét és mindenkinek nagyon tetszik a családban. Az utolsó adag mézünk ma utazott Budapestre, már a szép új nyomdával díszítve.

Advent

Együtt készítettünk a gyerekekkel méhviasz gyertyás, méhviasz díszes adventi koszorút. A díszeket mézeskalács karácsonyi formák segítségével szaggattuk a keretkészítéskor maradt vékony műlép csíkokból. A gyertyákat pedig együtt merítettük. Sokszor merítettünk gyertyát az elmúlt napokban, mert a gyerekek sokat voltak itthon és ez mindig jó közös program.

A vasárnap délutánt kint töltöttük a méheknél. Fényképezni sajnos nem tudtunk, mert köd volt és szürkület. A gyerekek jót játszottak a frissen felszántott hepehupás földön. Terepjárók voltak és próbáltak végig szaladni a göröngyökön. Közben akkora ricsajt csaptak a seregélyek, hogy Robi győzte csodálni őket. Ide - oda repültek és úgy hangoskodtak, mintha az őserdőben lennénk.
A méhek rendben vannak, de én szinte rá sem merek nézni a kaptárakra, legszívesebben valahogy bekukucskálnék. Üveg ablakos kaptár, jövőre ; )?!





Fatolvajok, naspolya, késő ősz

Sajnos legutóbb, amikor a méheknél jártunk, azt tapasztaltuk, hogy közvetlenül a méhek mellett erdőírtást végeznek. Nagyon rossz a méheknek, hogy láncfűrésszel zümmögnek a kaptárak mellett télidőben. Józsi rögtön arra gondolt, hogy az erdőhöz legközelebb eső kaptárakat át kell tenni a ház másik oldalára, az erdőtől távolabb eső részre. A szintén sok kockázattal járó áthelyezés előtt azonban felhívta az erdő tulajdonosát akiről kiderült, hogy nem tud a fakivágásról, tolvajok garázdálkodnak az erdőben. Így eldöntöttük, hogy gyakrabban ellenőrizgetjük a telket, jobb az óvatosság...: (.Most Józsival ketten ugrottunk ki, bár a fiúk is nagyon szerettek volna jönni csipkebogyózni, naspolyázni, de a kocsink szerelőnél van, úgyhogy jövő hétig még várniuk kell a bogyó gyűjtéssel...
A méheket rendben találtuk, és a naspolyát is érettnek ítéltük, úgyhogy szedtünk egy nagy adaggal. Olyan hihetetlen, hogy pár nap múlva december, és mi még mindig bőségesen szüretelünk ezen a kis telken!

Anyukámmal és a gyerekekkel, úgy esszük a naspolyát, mint a függők, nem is lehet hozzánk beszélni közben : ). A méhek is nekiálltak már a téli lakmározásnak. A kaptárak előtt méhviasz morzsák vannak, ami azt jelenti, hogy már elkezdték felbontogatni a lepecsételt lépeket.





Őszi, mézes finomságok

Mézes kökénylekvárt készítettem a héten, a méhészetben szedett kökényből. Rémisztgettek, hogy sokáig fog tartani a passzírozás, de Robi nagymamájától kaptam egy nagyon klassz passzírozót még réges rég, ami megkönnyítette a dolgomat. Egy kicsit főztem a kökényt, aztán passzíroztam, (a megmaradt részeket- magot leszámítva- megettem), majd újra főztem egy kicsit egy kis akácmézzel. Sűrű lett és igazán nagyon finom! Nem "vásul" el a szája annak, aki megkóstolja. Lekvárként elmúlt a fanyarsága!

Nagynénémtől kaptunk egypár méretes, fekete retket és mivel Ágoston és Bori hetek óta betegeskednek készítettem nekik mézes kanalast. A fekete retket kivájtam tölcsér alakban és egy este alatt átcsurgattam rajta az akácmézet. Nagyon jó nyákoldó és én még az ízét is szeretem, (Ágoston ebben vitatkozna velem...) Kinga barátnőmmel megint egyszerre gondolkodtunk, ő is így ápolgatta a családot a héten : ).

Természetesen sütőtököt is eszünk, rengeteget mostanság. Levesnek sütinek, de a legjobb, csak úgy megsütni. Kitaláltam, hogy cukor helyett egy kis mézet csurgatok a tökök tetejére akkor, amikor már majdnem készen vannak. Kicsit féltem, hogy hamar rásül a méz, de nem így történt. Még fél órát sült a tök és még kétszer megismételtem a csurgatást, mégsem égett meg! Nagyon finom lett így a sütőtök, mindenkinek ajánlom!







Gyökerek

Józsi gyerekkorában Erdőfűn élt szüleivel és három testvérével. A méhek is itt voltak ősztől tavaszig. Nyáron apukája  vándorolt velük, mert az  ártéri erdőben nem volt akác. Szolidágó viszont nagyon sok, arról pörgettek és pörgetnek a legtöbbet a faluban. Józsitól  kaptam néhány régi, Erdőfűn készűlt képet apukájáról és a méhekről.

Az első két kép a tölgyerdő szélén készült és látszik a sok szolidágó a kaptárak körül, a hamadik kép pedig az otthonuk előtt. A második képen az is látszik, hogy Imre bácsinak nagyon hasonló kaptárvasa volt mint nekem, csak kicsit rövidebb és szélesebb, férfiasabb. Józsi mondta, hogy valóban olyan volt a vasa, mert Erdőfűn kovácsműhely is volt és ott készült a szerszám.
A  következő képen a kamasz Józsi szerepel (középen), amint az erdőfűi cimborákkal Szabad Európát hallgatnak : ).

Mióta ismerjük Erdőfűt sokat járunk le kirándulni, biciklizni. Erdőfű olyan mint egy mese. Megyünk kocsival az unalmas lapos vidéken, jellegtelen falvakon keresztül, aztán egyszer csak elkezdődik a vadregényes, gyönyörű erdő, a sok víz és végül a falu, ami majdnem olyan, mint 60 vagy 100 évvel ezelőtt: meseszép!
Legutóbb fényképeztem néhány méhészetet is, ami ugyan úgy, mint régen szolidágó erdőből kandikál ki. Most már akácos is van, Józsival együtt a kis akácok is megnőttek és nagyon jól mézelnek.

Szántás

Józsi méhei egy patakvölgy lankás oldalában vannak. Az ő kaptárai legalul, az út mellett sorakoznak, az enyémek jó pár méterrel fölötte, aztán megint pár méter és a völgy véget ér, lapos szántó terül el legfölül. Itt szedjük a kökényt, a diót, a birsalmát. Ide mindig tovább süt a nap, mint a völgybe, Nyugati fekvésű, viszonylag jó minőségű föld. Józsi elhatározta, hogy jövőre konyhakertet szeretne ide és valami mézelő növényt is akár: facéliát, levendulát...
Engem kért meg, hogy kérdezzem meg nénéméket, tudnak e jó traktorost, aki felszántaná. Mondott is egy két telefonszámot a néném, de meghívott minket szombat délelőtti sütizésre és úgy egyeztünk meg, hogy akkor még beszélünk róla. Szombat délelőtt, mielőtt elértük volna a falut, megálltunk tankolni. Mellettünk tankolta piros traktorát egy traktoros is. Megkérdeztem vállal e szántást a környéken, azt mondta persze. Lediktálta a nevét és a telefonszámát (amiből tudtam, hogy őt is említette Klári nénje), majd kijelentette, hogy indulhatunk is a földre, felszántja most. Én gyorsan felhívtam Józsit, aki épp a méheknél volt és nagyon örült, azt mondta vigyük máris a traktorost. Így esett, hogy sütizés előtt szántottunk is egyet. Persze nem mi, csak a traktoros és Ambrus, akit nem kellett kétszer kérni, hogy ugorjon a traktoros mögé.
Sajnos kiszedett a traktor egy nagyon szép kis akácfát is, amit még Józsi ültetett, ez a rossz része a történetnek, de elhatároztam, hogy legközelebb hozunk egyet Kisörsről, hogy pótoljuk a kis fát.

A következő képet Ágoston készítette, címe: szántás, készített még képeket Józsi báka farmerja és cipője címmel is (30-at legalább), azokat nem gyűjtöttem itt össze : )).

Gyertyamerítés

Az első igazán szürke novemberi napon gyertyát merítettünk a fiúkkal. Semmit sem csináltunk tökéletesen, a gyertyamerítés szabályinak megfelelően gondolom, mert nem találtam jó leírást az interneten e témakörben. Az viszont bizonyos, hogy a fiúkat nagyon lebilincselte méhviaszozás. Azt gondoltam, hogy ez hosszadalmas, lassú folyamat, de nem így volt. A gyertyák hamar elkészültek és kicsit göcsörtösek lettek így elsőre, de nekünk nagyon nagyon tetszenek! Ambrus először apró darabokra vágta a viaszt, amit aztán felolvasztottunk egy kisebb átmérőjű, de viszonylag magas edénykében. A viaszt lehúztam a meleg rezsólapról, majd a fiúk elkezdték belemártani a kanócot a forró viaszba, majd hideg vízbe és így tovább. (A forró viaszban csak nagyon rövid ideig szabad tartani a gyertyát, nehogy leolvadjon az előző réteg róla.) Néha a viaszt újra melegítettem, a vizet pedig hidegre cseréltem. A végén a gyertyákat meghempergettük levendulában és egy utolsó réteg viaszt olvasztottunk rá.

Amikor a fiúk aludtak lefényképeztem mégegyszer az alkotásaikat, nagyon szépek lettek! És azt is öröm volt látni, hogy őket is magával ragadja ez a máshoz nem hasonlítható illat. Szimatolták a forró viaszt és a gyertyákat is : ).