Fagy



A nagy havazás előtt kimentünk megnézni a méheinket vagyis a kaptárainkat. -10 fok volt a völgyben, de nem lehetett annyinak érezni az erős napsütés miatt. Józsi kint járt a legmelegebb januári napon és végig nézegette a családokat szúrópróba szerűen. Két családnál talált egeret, illetve a az egyiknél csak egér nyomokat. Hihetetlen milyen bátrak ezek a kis rágcsálók, én szeretem a méheimet, de azt hiszem, ha nagyon fáznék sem mernék közéjük költözni ; )! Néhány családot azért nem kellet megnézni, mert nagy nyüzsgés volt a kijáróban, tisztuló repülést végeztek a méhek. Ez egyértelműen jó jel!
Most nem volt nyüzsgés, csak dermedtség és csend.

A kismadarak viszont most is nagyon élénkek voltak. Különösen az ökörszemek. Ott ugrándoztak, repkedtek körülöttünk, mintha játszani akartak volna velünk!

A madárfészkek is szépen látszanak most az ágak között.

És persze azért van még csipegetni való is: finom, érett csipkebogyó!



"Kibújás vagy bebújás, ez a gondom óriás"

Az óvónénik ezt a hetet a maciknak és a méznek szentelték, ahhoz a hagyományhoz kapcsolódóan, hogy február másodika a nap, amikor a medve kibújik a barlangjából, körbetekint és dönt arról, hogy hosszú lesz e a tél vagy sem. Ha süt a nap és meglátja az árnyékát, visszamegy a barlangba és tovább alszik, hosszú tél lesz, borús idő esetén viszont  értelemszerűen rövid.
Mi is készültünk a nagy eseményre. Készítettünk képet és sütöttünk mézes finomságot. Borika segítségével készítettem el - Kinga receptje nyomán- a fenséges mézes puszedlit. Három nap alatt kb 100 puszedli készült, mind elfogyott...

Borika szorgalmasan etette a téli álmot elkerülő medvéit. Végül a mackók teljes mohósággal belevetették magukat a mézes csemegébe és Borit is nehéz volt visszafogni, hogy ne falja fel az összes nyers tésztát, úgyhogy turbó tempóban dolgoztam.

Hozzávalók: -3 tojás sárgája
                     -1 egész tojás
                     -15 dkg porcukor
                     -3 tk mézesfűszer
                     -4 ek tejföl
                     -25 dkg méz
                     -7 dkg vaj
                     -60 dkg liszt
                     -2 tk szódabikarbóna
                     -1 narancs reszelt héja

A mázhoz: -25 dkg porcukor
                  -3 tojás sárgája

A mézet a vajjal összeolvasztom és hozzáadom a fűszert. Amíg kihűl egy nagy tálban összekeverem a többi hozzávalót, majd összeöntöm és jól összegyúrom a kettőt. Egy éjszakát hűtőben pihentetem a tésztát. Másnap nedves kézzel golyókat formálunk belőle. Sütőpapírra tesszük őket és előmelegített 180 fokos sütőben 10 perc alatt megsütjük. Nekem gáz sütőm van és csak úgy nem égett meg az alja, hogy legfölülre csúsztattam be a tepsit.
Az elkészült puszedlikat még forrón cukormázba kell mártani, ami úgy készül, hogy három tojás fehérjét 25 dkg porcukorral sűrű krémmé kell verni.
Szerintem nagyon finom! Legszívesebben nagyüzemi szinten gyártanám, mert annyira megunhatatlan az íze és az állaga is: ).

Régóta várakozik már a sarokban egy tekercs linóleum, amit Józsitól kértem, hogy méhecskés nyomdát készítsek belőle. Most volt egy kis szabadidőm, (Bori nagyot aludt) és nekiálltam, macis nyomdákat csinálni az ovis, macis napokra, aztán mindjárt készítettem méhecskéset  és mézes csuprosat is. Nem is hittem volna milyen egyszerű ilyen vékony, apró darabokra vágni a linóleumot! A kivágott formákat akácfa karikákra ragasztottam. Azt tervezem csinálok napraforgó, repce, akác, aranyvessző virágosat, így ezek jelölhetik jövőre a mézeink fajtáját.

 

 

Mézes-almás uzsonna, (megint)

Az alma nagyon finom gyümölcs, de hiába, még a legalmásabb gyerekek is megunják tél végére. Viszont lehet olyan trükköket kitalálni, amivel megunhatatlanná tehetjük ezt a hűséges gyümölcsöt. Ezt a mártogatós almás ötletet Amerikából hoztuk haza, Ben barátunk készített hasonlót majd 10 éve egy hasonlóan napos, nagyon hideg téli délutánon.
Hozzávalók: -1 pohár joghurt
                     -3 púpos ek peanut butter (mogyoró vaj)
                     -2 ek méz
                     -1/2 tk fahéj
A hozzávalókat alaposan összekeverjük, a gyümölcsöket (lehet banán, sőt répa is) gerezdekre, vagy hosszúkás csíkokra vágjuk és már kezdődhet is a mártogatás. Persze vannak olyanok is, akik nem tudják kivárni, hogy az uzsonna az asztalra érjen : ).



Dióhéj mécsesek

Amikor a mézes-diós almákat készítettem, úgy szedtem szét a diókat, hogy megmaradjon a héjuk. Volt itthon még a méhészetből néhány szép vaddohány termés is, így arra gondoltam készítek belőlük kicsi méhviasz gyertyákat. Bevallom ki akartam hagyni a gyerekeket az alkotásból, mert arra gondoltam bent csinálom, a viasz forró, aprócska tartókba öntöm, szóval baleset és háztartás veszélyes lehet...
De a gyerekek jöttek, beavatkoztak és végül szinte mindent ők csináltak, én meg szégyelltem magam, hogy nem néztem ki belőlük, hogy menni fog már ez is. Felolvasztották a viaszt és türelmesen tartották a kis kanócokat, amíg a viasz meg nem szilárdult a dióhéjakban.

Amikor az első adagot kipróbáltuk elégedetlen voltam a kanóccal, mert nem égett elég jól, így "farkasfogra" váltottunk. Ezzel kitűnően égnek a kis mécsesek!

Gimnazista koromban sokszor jártunk tesóimmal, szüleimmel Prágában és  ott találkoztam először ezekkel a kedves kis mécsesekkel. Kézműves boltok bejárata mellett régi vizes vödrökben úszkáltak, írnom se kéne milyen jó hangulatot teremtve ezzel! Sok más blogon is van leírás róla, a nemrég említett www.thiscosylife.com-on is.

Almanap egy kis mézzel

Réges-régen Robival legalább hetente kétszer egy nagyot gyalogoltunk a Mecseken, mikor pedig hazaérkeztünk a kiadós túrázás után, valamivel kényeztettük magunkat. A mézes diós sültalma az egyik kedvencünk volt. Az egyszerű és remek ötlet Kamarás Zsuzsitól származik.
Hozzávalók (4 személyre): -4 alma
                                            -3 ek (napraforgó) méz
                                            -kb 10 dkg darált dió
Az almákat félbevágtam és kiszedtem a csumájukat. Egy kicsit kiszedtem az alma húsából is, hogy egy kis mélyedés legyen az alma közepén. A mézet és a darált diót jól összekevertem. Azért használtam napraforgó mézet, mert  ikrásodik, jó sűrű, így kisebb az esély, hogy sülés közben kicsordogáljon. A masszát az almába töltöttem és kb. negyed óra alatt 180 fokon készre sütöttem. (akkor jó, ha az alma puha, de nem szottyos.)



A gyerekek mindhárman itthon vannak, betegeskednek, lábadoznak..., és egész délelőtt desszertért és szórakozásért könyörögtek. A mézes-diós alma lett a desszert, szórakozásnak pedig kivágtam nekik filc anyagból két-két almát, amit pelenka öltéssel össze kellett varrniuk. Az első almára lyukat vágtam, hogy beférjen rajta egy kis kukac. Az ötletet a www.thiscosylife.com blogon találtam. Annyit változtattunk rajta, hogy a kukacka testébe drótot tettünk, mert így viccesebben tud mozogni és könnyebb az almába csúsztatni. Nagyon bejött a desszert és a szórakozás is : ). Olyan aranyos a fiúk arca mikor belemerülnek a varrásba! (Bonyikával almákat rajzoltunk, hogy ő se maradjon ki a buliból ; )



Mézes karácsonyi ajándékok

Karácsonyt megelőző hetekben sokfélét alkottunk a gyerekekkel. A legtöbb karácsonyi ajándékot mi magunk készítettük, ami megmentett minket attól, hogy a nagy bevásárló központokban töltsük a decembert. Körmöcskéztünk, hajtogattunk, ragasztottunk, horgoltam és persze készültek mézes finomságok és méhviasz gyertyák is.
Az óvónéniknek és dadusoknak gyertyát merítettek a fiúk és megtöltöttünk egy kicsi üveget csupa finomsággal, aszalt eperrel, meggyel, szilvával és mogyoróval, dióval, amikor tele lett az üveg áttetsző, halványsárga, nagyon finom akácmézet csurgattunk rá, annyit, hogy ellepje. A gyerekek nagyon szeretik ezt a csemegét, remélem az óvodában is szívesen fogadták.



Barátoknak és a család nagykorú tagjainak mézes pálinkát készítettem, Józsi megszokott receptje alapján. Sokszor kaptunk már tőle mézes pálinkát és ugyan azt az ízt szerettem volna én is megvalósítani. A pálinka a görcsönyi nénémtől való, vagyis a mi méhecskéinknek nagyon is köze van hozzá, hiszen ki más porozta volna meg a gyümölcsfákat, amik a pálinkának való gyümölcsöt termették, mint ők : )?

Hozzávalók  (1 literhez): -1 liter jó minőségű pálinka

                                         -4 fahéj rudacska

                                         -15db szegfűbors

                                         -15 db szegfűszeg

                                         -5 ek méz

A pálinkát egy nagyobb edénybe töltöttem, hozzácsurgattam a mézet, hozzáadtam a gézbe kötött fűszereket és kb. 60 fokig melegítettem a italt, hogy a méz elolvadjon és a fűszerek íze jól kioldódjon. A 60 fokot akkor éri el, amikor égeti már a nyelvet, de még kibírható. Olyan napot választottam a készítéshez, amikor tudtam, hogy másnap egy kicsit tovább alhatok ; ).

Három napig még hagytam, hogy leülepedjen az aljára a fűszerekből kioldódó barnás színű anyag, ami egyébként nem szép, de nagyon finom. (Józsi szerint ez, azt illeti meg, aki készíti a mézes pálinkát.)

Végül óvatosan csatos üvegekbe mertem az illatos itókát. Nagyon finom lett!





Télen a méhek

Nem lett volna jó, úgy karácsonyozni, hogy a méhekhez ki sem látogatunk. Józsi szólt, hogy megy ki hozzájuk, én pedig örömmel csatlakoztam. Különös, hogy a hó, milyen tisztává, átláthatóvá tette ezt a dús, vadregényes völgyet. Most az is jól látszik, hogy pontosan hogy helyezkednek el a kaptárak. Józsinak több mint ötven családja van a házikótól bal oldalra. Az én nyolc családom a ház mögött van jóval magasabban, a ház bal oldalán pedig közel harminc kaptára van szintén a "főméhésznek", Józsinak.

Végig nézegettük az én kaptáraimat, kívülről csak, természetesen. Olyan szokatlan érzés ez nekem még mindig. Tavasszal, nyáron, ősszel nagyon tudtam minden családom állapotát. Most meg csak állok és reménykedek, hogy minden rendben van odabent. Józsival megbeszéltük, hogy legközelebb hozunk fonendoszkópot és végig hallgatjuk őket.
Most már minden kijárónál méhviasz morzsák vannak, minden család fogyasztja a lepecsételt lépekből a mézet.

Józsi kaptárait is végigböngésztük persze. Egy kaptárt leszámítva itt is minden rendben lehet. A gyanús kaptár előtt elhullott bogarakat találtunk. Még akkor is jöttek ki méhek elpusztulni, mikor ott álltunk. Talán valami rágcsáló zavarhatta meg őket

 és elengedték egymást, megbomlott az egységük. Csak találgatni lehet ilyenkor télen. Mindenesetre jó itt lenni ilyenkor is és érezni ezeknek a kis lényeknek a közelségét!