Egéreledel

 

Móni barátnőm ötlete nyomán, az elmúlt hetekben sokszor elkészítettük a "Borzaska" nevezetű finomságot, Stahl Judit édességes szakácskönyvéből. Ezzel párhuzamosan varrtam jó pár kisegeret (innen: rithm&rhime.blogspot.com ), szülinapi zsúrokra, úgyhogy nálunk egyértelműen "Egéreledel" néven híresült el ez az egészséges, finom és egyszerű édesség és jutott is belőle minden kisegérnek...

Hozzávalók: -15 dkg mogyoró
                     -15 dkg dió
                     -3 csapott ek teljes kiőrlésű liszt
                     -1 nagy citrom
                     -3-5 ek tejszín
                     -fél dl méz

Előmelegítjük a sütőt 175 fokra (4-es) és sütőpapírt terítünk egy nagy tepsibe. A mogyorót és a diót durvára törjük. Nálunk ezt a gyerekek csinálták, úgy, hogy két háztartási csomagoló papír közé tettem a diót, mogyorót, ők pedig hús kloffolóval összetörték. Így nem lesz túl finom és túl durva sem. Éppen jó : )!

Hozzáadjuk a lisztet, a citrom héját, a tejszínt és a mézet, majd fakanállal jól összedolgozzuk az egészet. Teáskanállal kb. 3 cm átmérőjű halmokat pötyögtetünk a sütőpapírra és 10 perc alatt megsütjük őket. Csak akkor szabad leszedni őket a papírról, ha már kihűltek, melegen még képlékenyek.

Műzli cica nem a filc egérkék után sóvárgott (azt hiszem...).

"Eszünk egy ki' 'ót?"

Borika minden délutáni alvás után ezt kérdezi és bevallom, mindig igen a válaszom, (legalábbis pár napig még biztosan). Mi megesszük a havat, persze csak a nagyon tiszta havat a kertünkből vagy más kertjéből. Gyerek koromban titokban ettem, aztán felnőttként éltem egy olyan országban, ahol ez legális, sőt bevett szokás, így felbátorodtam és a gyerekeink számára is legálissá tettem ezt a múló élvezetet. A minap egy amerikai oldalon ( www.almostunschoolers.blogspot.com) rábukkantam egy hóból készült nyalánkságra. Kicsit módosítottam a recepten, magyarosítottam és elkészítettem. Lenyűgöző volt az eredmény: a legfinomabb vanília fagyi, amit valaha ettünk! És kb. 300 forintból egy hatalmas tálnyit faltunk be, egy délután alatt. Hó evőknek, titokban hó evőknek és az eddig megfélemlítetteknek is (hidegen : ) ajánlom!

Hozzávalók a következők: -1 csomag vaníliás puding
                                          (Én a DM-es bio pudingot használtam)
                                            -1 csomag vaníliás cukor
                                            -2 nagy ek méz
                                            -2 dl tejszín
                                            (házi ,"Gazda" tejszínnel készítettem, de bármilyen jó!)
                                             -6 bögre hó
A tejszínt, pudingport, vaníliás cukrot, mézet, alaposan összekeverjük, (de nem főzzük!). A végén pedig óvatosan hozzáforgatjuk a havat. Egy órára kitesszük az udvarra és utána mind megesszük : )!
Ágoston a kanalazás közben azt mondta, hogy "kár, hogy amikor nagyon meleg van, nyáron, nem esik a hó, hogy lehessen ilyen fagyit csinálni!"

Hó

Ahogy egy kicsit csillapodott a havazás én már csak arra tudtam gondolni, hogy látni szeretném a méhészetet: a kaptárakat, hogy mennyire zárta körül őket a hó, és az érintetlen fehér hó szépségét a völgyben. Robi is elvileg támogatott ebben, de a kocsink csendesen álldogál a mínuszok óta a házunk előtt és várja a jó időt : ), így kijutni együtt nem tudtunk. Józsi eleinte  húzódozott az ötlettől, hogy kimenjünk, ő is a hegyen lakik... Aztán kisütött a nap és jött a telefonhívás, hogy menjünk, ha lehet akkor rögtön : ). ( A méhészek nagyon tudják szeretni a bogaraikat : ). Robi haza tudott jönni kicsit hamarabb a munkahelyéről, mi pedig neki indultunk az izgalmas, havas útnak. A kocsit a főút mellett hagytuk és gyalog  sétáltunk be a kaptárakig, a 40 centis hóban. Olyan szép és csendes volt minden! Múltkor azt írtam, hogy a levélhullással átláthatóvá vállt a völgy és a kaptárak helye a ház körül, pedig most látszik csak igazán, teljes valójában minden.

A kaptárakat csakugyan nagyon beborította a hó, Mindegyik úgy nézett ki, mintha sapkát és szakállat kapott volna.

 

Nagyon óvatosan letakarítgattuk, a kijárókat, hogy kapjanak levegőt a méhek és hogy ki tudják hozni az elpusztult társaikat. Nagyon halkan kell ilyenkor dolgozni, mert ha megijednek a méhek, akkor elengedik egymást, "elromlik a fűtés rendszerük" és megfagynak. Józsi hívta fel a figyelmemet arra, hogy a legerősebb családok kijáróinál szinte nincs is hó, mert olyan sok hőt termelnek, hogy elolvad.

Azt gondoltam, hogy mindenütt érintetlen havat találunk, pedig nem is értem hogy gondolhattam erre, mindenhol madarak, őzek, kóbor kutyák nyomaira bukkantunk. A kaptárak mögött bonyolult úthálózatot építettek ki az őzek, és két fészket is találtunk, ahol pihenőre tértek.

Nem vagyok biztos benne, hogy érdemben tudtunk segíteni a méheknek, de az biztos hogy minden állat érzi a törődést, még ha ilyen pici és szúrós is : )).

Sejtek

Pár hete nálunk vendégeskedtek Ambrus barátai és készítettünk velük egy fa táblát, amelybe egyenlő távolságra szögeket ütöttek a fiúk.  Amikor elkészült a "szöges tábla", összeszedtük Robival az összes befőttes gumit, ami a háztartásunkban található volt és egy bónusz postás gumit, amit délután találtam és kezdődhetett a kép alkotás úgy, hogy a gumikat a szögek közé feszítették. Persze a legnépszerűbb témakör a repülőgép és az űrhajó, űrrakéta volt.

Ambrus pár napja előhozta a táblát és lelkesen újságolta, hogy "sejtek". Először nem értettem mire gondol, aztán rájöttem, hogy kirakta a lépek sejtjeit gumiból. Nagyon elérzékenyültem és azt gondolom, hogy ez azért nagyon ügyes dolog egy hat éves kisfiútól : )!

Fagy



A nagy havazás előtt kimentünk megnézni a méheinket vagyis a kaptárainkat. -10 fok volt a völgyben, de nem lehetett annyinak érezni az erős napsütés miatt. Józsi kint járt a legmelegebb januári napon és végig nézegette a családokat szúrópróba szerűen. Két családnál talált egeret, illetve a az egyiknél csak egér nyomokat. Hihetetlen milyen bátrak ezek a kis rágcsálók, én szeretem a méheimet, de azt hiszem, ha nagyon fáznék sem mernék közéjük költözni ; )! Néhány családot azért nem kellet megnézni, mert nagy nyüzsgés volt a kijáróban, tisztuló repülést végeztek a méhek. Ez egyértelműen jó jel!
Most nem volt nyüzsgés, csak dermedtség és csend.

A kismadarak viszont most is nagyon élénkek voltak. Különösen az ökörszemek. Ott ugrándoztak, repkedtek körülöttünk, mintha játszani akartak volna velünk!

A madárfészkek is szépen látszanak most az ágak között.

És persze azért van még csipegetni való is: finom, érett csipkebogyó!



"Kibújás vagy bebújás, ez a gondom óriás"

Az óvónénik ezt a hetet a maciknak és a méznek szentelték, ahhoz a hagyományhoz kapcsolódóan, hogy február másodika a nap, amikor a medve kibújik a barlangjából, körbetekint és dönt arról, hogy hosszú lesz e a tél vagy sem. Ha süt a nap és meglátja az árnyékát, visszamegy a barlangba és tovább alszik, hosszú tél lesz, borús idő esetén viszont  értelemszerűen rövid.
Mi is készültünk a nagy eseményre. Készítettünk képet és sütöttünk mézes finomságot. Borika segítségével készítettem el - Kinga receptje nyomán- a fenséges mézes puszedlit. Három nap alatt kb 100 puszedli készült, mind elfogyott...

Borika szorgalmasan etette a téli álmot elkerülő medvéit. Végül a mackók teljes mohósággal belevetették magukat a mézes csemegébe és Borit is nehéz volt visszafogni, hogy ne falja fel az összes nyers tésztát, úgyhogy turbó tempóban dolgoztam.

Hozzávalók: -3 tojás sárgája
                     -1 egész tojás
                     -15 dkg porcukor
                     -3 tk mézesfűszer
                     -4 ek tejföl
                     -25 dkg méz
                     -7 dkg vaj
                     -60 dkg liszt
                     -2 tk szódabikarbóna
                     -1 narancs reszelt héja

A mázhoz: -25 dkg porcukor
                  -3 tojás sárgája

A mézet a vajjal összeolvasztom és hozzáadom a fűszert. Amíg kihűl egy nagy tálban összekeverem a többi hozzávalót, majd összeöntöm és jól összegyúrom a kettőt. Egy éjszakát hűtőben pihentetem a tésztát. Másnap nedves kézzel golyókat formálunk belőle. Sütőpapírra tesszük őket és előmelegített 180 fokos sütőben 10 perc alatt megsütjük. Nekem gáz sütőm van és csak úgy nem égett meg az alja, hogy legfölülre csúsztattam be a tepsit.
Az elkészült puszedlikat még forrón cukormázba kell mártani, ami úgy készül, hogy három tojás fehérjét 25 dkg porcukorral sűrű krémmé kell verni.
Szerintem nagyon finom! Legszívesebben nagyüzemi szinten gyártanám, mert annyira megunhatatlan az íze és az állaga is: ).

Régóta várakozik már a sarokban egy tekercs linóleum, amit Józsitól kértem, hogy méhecskés nyomdát készítsek belőle. Most volt egy kis szabadidőm, (Bori nagyot aludt) és nekiálltam, macis nyomdákat csinálni az ovis, macis napokra, aztán mindjárt készítettem méhecskéset  és mézes csuprosat is. Nem is hittem volna milyen egyszerű ilyen vékony, apró darabokra vágni a linóleumot! A kivágott formákat akácfa karikákra ragasztottam. Azt tervezem csinálok napraforgó, repce, akác, aranyvessző virágosat, így ezek jelölhetik jövőre a mézeink fajtáját.

 

 

Mézes-almás uzsonna, (megint)

Az alma nagyon finom gyümölcs, de hiába, még a legalmásabb gyerekek is megunják tél végére. Viszont lehet olyan trükköket kitalálni, amivel megunhatatlanná tehetjük ezt a hűséges gyümölcsöt. Ezt a mártogatós almás ötletet Amerikából hoztuk haza, Ben barátunk készített hasonlót majd 10 éve egy hasonlóan napos, nagyon hideg téli délutánon.
Hozzávalók: -1 pohár joghurt
                     -3 púpos ek peanut butter (mogyoró vaj)
                     -2 ek méz
                     -1/2 tk fahéj
A hozzávalókat alaposan összekeverjük, a gyümölcsöket (lehet banán, sőt répa is) gerezdekre, vagy hosszúkás csíkokra vágjuk és már kezdődhet is a mártogatás. Persze vannak olyanok is, akik nem tudják kivárni, hogy az uzsonna az asztalra érjen : ).