Február 25.

Nagyon sok izgalommal, reménnyel, örömmel vártam ezt a napot, de sajnos valami tavaszi vírus okozta magas láz, köhögés és nátha rettenetesen erőtlenné és tompává tett és a vidám bogarászás helyett saját nyavalyám leküzdése vette el energiáimat : (. Azért, így is nagyon szép volt, mert az feljthetetlen látvány, amikor a hó fölött zsong több ezer méhecske!
Megérkezésemkor Józsi már javában dolgozott egy szál pólóban, rengeteg repdeső méhecske között. Gyönyörű, napos, meleg idő volt, mindenütt olvadt a hó!

Előkotortam a kalapomat és a vasamat és megkaptam az utasításokat a főnöktől:" rakjon füstöt, nézze át őket és adjon nekik cukorlepényt!": ))

Füstöt raktam, az első ideit! Aztán felcaplattam a méhekhez. Olyan szépen repkedtek a hó felett! Tisztuló repülést végeztek.

Rögtön az első kaptár kibontásakor váratlan meglepetés ért. Cickányok költöztek a kaptár felső részébe, a szigetelő anyagok (újságpapír, hungarocell) közé. Minden tele volt a kakijukkal, büdösség, rendetlenség fogadott. Na meg maguk a cickányok is, akik kidugták hosszú orrukat  és kíváncsi gomb szemükkel pislogtak rám, majd eliszkoltak, a keretek között a kaptár aljába. Kiabáltam Józsinak, hogy jöjjön és segítsen, hogy ilyenkor mi a teendő. Mivel az egész fiók leemelhető a kaptár aljáról, Józsi levette a fiókot és kiugrasztotta a megszeppent állatokat. A második kaptárnál már én csináltam mindezt. A kaptárakat alaposan kipucoltam, tisztára cseréltem a szigetelő anyagot, a kaptár aljáról pedig eltakarítottam az elpusztult méhecskéket. Ez a két család sajnos meg is betegedett. Hasmenésesek lettek a méhecskék. Nagyon sajnálom, hogy ez történt! ( Ez a 5. és a 6. kaptár)

Ilyen kezdet után úgy döntöttem, az összes fiókot leemelem és mindegyiknek kitakarítom az alját, mert a rács miatt (ami pont a rágcsálók ellen lett feltéve), nehezen tudták kivinni elpusztult társaikat a méhek, a kaptárak aljában felgyülemlett a sok méhecske tetem. nehéz volt leemelgetni a fiókokat, de az utolsó kivételével mindet sikerült. Az utolsót is leemeltem, de visszatenni, már csak Józsi segítségével tudtam.
A takarítás után, adtam nekik cukorlepényt, amit Józsi készített. Kristály- és porcukor, méz, Nonosz (hasmenést gyógyító szer), és a méhpatikás, kakukkfüves atkaírtó keverékéből készült a lepény. Abban bízunk, hogy ez meggyógyítja a beteg családokat és megerősíti a gyengéket. A két beteg családot leszámítva erősnek láttam a családjaimat, ami nagyon jó hír. Meglepő módon az első kaptár lakói lettek a legerősebbek!

Összességében nem mondható rossznak a helyzet. Minden családom él, úgy tűnik átteleltek. Persze jönnek még hűvös napok, hetek, de a virágzás is közel már. Most újra izgalommal, reménnyel és örömmel várom, hogy kimehessek az egészséges méhekhez, egészségesen!

Méhecskés határidő napló

Még sohasem volt határidő naplóm, de idén először úgy gondoltam nekem is szükségem van egyre. Főleg persze azért, mert Zelnice blogján (www.zelnice.blogspot.com ) láttam saját nyomdával készült gyönyörű naplót és arra gondoltam, hogy ilyen szép határidő naplót én is szívesen vezetnék és talán kicsit pontosabb és kevésbé feledékenyebb is lennék ; ). Kértem is (kaptam is) levélben segítséget Timitől, a blog írójától, amit ez úton is köszönök, de végül is a linóleummal készült bélyegzőt használtam, ami nagyon jól vizsgázott ezen a műbőr felületen is.



A gyerekprogramok miatt már összeirkáltam a februárt, méhészkedős időpont viszont csak most került bele: február 25, szombat, amikorra is nagyon meleget jósolnak, így a méhek várhatóan ki fognak repülni. Remélem ki tudunk látogatni hozzájuk!

A méhész és a sündisznó

Ambrus hosszas tépelődés után úgy döntött, méhész lesz a farsangon. Ágoston gondolkodás nélkül rávágta, hogy ő bizony süni lesz. Ambrus jelmeze pillanatok alatt elkészült. Az a kalap került a fejére, amit egyébként is használni szokott, ha a méhek közelébe jön. Józsi letisztogatta neki a füstölőmet, Robi vett neki egy fehér kesztyűt, Anyukámmal varrtunk neki egy fehér nadrágot lepedőből és egy kicsit átalakítottunk egy fehér inget. Nemezeltem neki jó pár méhecskét a ruhájára, had "csipkedjék" a vigasság közben és végül találtam neki egy kaptárvasnak tűnő tárgyat Gizus mamáék pincéjében. Kész is a kis méhész.

A sünivel már több dolgom volt, a sok- sok tüske miatt. Anyukám is besegített, de még így is...

A képek utólag készültek, itthon, nálunk. Sajnos a farsangnak nem lehettem részese, mert Borikának aznap vették ki az orrmanduláját. A fiúk viszont, elmondásuk szerint, nagyon jól érezték magukat a jelmezben és az egész farsangi nap vidáman telt. Borika is szépen meggyógyult azóta, ami pedig a legfontosabb!

Egéreledel

 

Móni barátnőm ötlete nyomán, az elmúlt hetekben sokszor elkészítettük a "Borzaska" nevezetű finomságot, Stahl Judit édességes szakácskönyvéből. Ezzel párhuzamosan varrtam jó pár kisegeret (innen: rithm&rhime.blogspot.com ), szülinapi zsúrokra, úgyhogy nálunk egyértelműen "Egéreledel" néven híresült el ez az egészséges, finom és egyszerű édesség és jutott is belőle minden kisegérnek...

Hozzávalók: -15 dkg mogyoró
                     -15 dkg dió
                     -3 csapott ek teljes kiőrlésű liszt
                     -1 nagy citrom
                     -3-5 ek tejszín
                     -fél dl méz

Előmelegítjük a sütőt 175 fokra (4-es) és sütőpapírt terítünk egy nagy tepsibe. A mogyorót és a diót durvára törjük. Nálunk ezt a gyerekek csinálták, úgy, hogy két háztartási csomagoló papír közé tettem a diót, mogyorót, ők pedig hús kloffolóval összetörték. Így nem lesz túl finom és túl durva sem. Éppen jó : )!

Hozzáadjuk a lisztet, a citrom héját, a tejszínt és a mézet, majd fakanállal jól összedolgozzuk az egészet. Teáskanállal kb. 3 cm átmérőjű halmokat pötyögtetünk a sütőpapírra és 10 perc alatt megsütjük őket. Csak akkor szabad leszedni őket a papírról, ha már kihűltek, melegen még képlékenyek.

Műzli cica nem a filc egérkék után sóvárgott (azt hiszem...).

"Eszünk egy ki' 'ót?"

Borika minden délutáni alvás után ezt kérdezi és bevallom, mindig igen a válaszom, (legalábbis pár napig még biztosan). Mi megesszük a havat, persze csak a nagyon tiszta havat a kertünkből vagy más kertjéből. Gyerek koromban titokban ettem, aztán felnőttként éltem egy olyan országban, ahol ez legális, sőt bevett szokás, így felbátorodtam és a gyerekeink számára is legálissá tettem ezt a múló élvezetet. A minap egy amerikai oldalon ( www.almostunschoolers.blogspot.com) rábukkantam egy hóból készült nyalánkságra. Kicsit módosítottam a recepten, magyarosítottam és elkészítettem. Lenyűgöző volt az eredmény: a legfinomabb vanília fagyi, amit valaha ettünk! És kb. 300 forintból egy hatalmas tálnyit faltunk be, egy délután alatt. Hó evőknek, titokban hó evőknek és az eddig megfélemlítetteknek is (hidegen : ) ajánlom!

Hozzávalók a következők: -1 csomag vaníliás puding
                                          (Én a DM-es bio pudingot használtam)
                                            -1 csomag vaníliás cukor
                                            -2 nagy ek méz
                                            -2 dl tejszín
                                            (házi ,"Gazda" tejszínnel készítettem, de bármilyen jó!)
                                             -6 bögre hó
A tejszínt, pudingport, vaníliás cukrot, mézet, alaposan összekeverjük, (de nem főzzük!). A végén pedig óvatosan hozzáforgatjuk a havat. Egy órára kitesszük az udvarra és utána mind megesszük : )!
Ágoston a kanalazás közben azt mondta, hogy "kár, hogy amikor nagyon meleg van, nyáron, nem esik a hó, hogy lehessen ilyen fagyit csinálni!"

Hó

Ahogy egy kicsit csillapodott a havazás én már csak arra tudtam gondolni, hogy látni szeretném a méhészetet: a kaptárakat, hogy mennyire zárta körül őket a hó, és az érintetlen fehér hó szépségét a völgyben. Robi is elvileg támogatott ebben, de a kocsink csendesen álldogál a mínuszok óta a házunk előtt és várja a jó időt : ), így kijutni együtt nem tudtunk. Józsi eleinte  húzódozott az ötlettől, hogy kimenjünk, ő is a hegyen lakik... Aztán kisütött a nap és jött a telefonhívás, hogy menjünk, ha lehet akkor rögtön : ). ( A méhészek nagyon tudják szeretni a bogaraikat : ). Robi haza tudott jönni kicsit hamarabb a munkahelyéről, mi pedig neki indultunk az izgalmas, havas útnak. A kocsit a főút mellett hagytuk és gyalog  sétáltunk be a kaptárakig, a 40 centis hóban. Olyan szép és csendes volt minden! Múltkor azt írtam, hogy a levélhullással átláthatóvá vállt a völgy és a kaptárak helye a ház körül, pedig most látszik csak igazán, teljes valójában minden.

A kaptárakat csakugyan nagyon beborította a hó, Mindegyik úgy nézett ki, mintha sapkát és szakállat kapott volna.

 

Nagyon óvatosan letakarítgattuk, a kijárókat, hogy kapjanak levegőt a méhek és hogy ki tudják hozni az elpusztult társaikat. Nagyon halkan kell ilyenkor dolgozni, mert ha megijednek a méhek, akkor elengedik egymást, "elromlik a fűtés rendszerük" és megfagynak. Józsi hívta fel a figyelmemet arra, hogy a legerősebb családok kijáróinál szinte nincs is hó, mert olyan sok hőt termelnek, hogy elolvad.

Azt gondoltam, hogy mindenütt érintetlen havat találunk, pedig nem is értem hogy gondolhattam erre, mindenhol madarak, őzek, kóbor kutyák nyomaira bukkantunk. A kaptárak mögött bonyolult úthálózatot építettek ki az őzek, és két fészket is találtunk, ahol pihenőre tértek.

Nem vagyok biztos benne, hogy érdemben tudtunk segíteni a méheknek, de az biztos hogy minden állat érzi a törődést, még ha ilyen pici és szúrós is : )).

Sejtek

Pár hete nálunk vendégeskedtek Ambrus barátai és készítettünk velük egy fa táblát, amelybe egyenlő távolságra szögeket ütöttek a fiúk.  Amikor elkészült a "szöges tábla", összeszedtük Robival az összes befőttes gumit, ami a háztartásunkban található volt és egy bónusz postás gumit, amit délután találtam és kezdődhetett a kép alkotás úgy, hogy a gumikat a szögek közé feszítették. Persze a legnépszerűbb témakör a repülőgép és az űrhajó, űrrakéta volt.

Ambrus pár napja előhozta a táblát és lelkesen újságolta, hogy "sejtek". Először nem értettem mire gondol, aztán rájöttem, hogy kirakta a lépek sejtjeit gumiból. Nagyon elérzékenyültem és azt gondolom, hogy ez azért nagyon ügyes dolog egy hat éves kisfiútól : )!