Ébredezés

Ma újra melegen sütött a nap, így nem lehetett itthon maradni, látni kellett a méhecskéket, hogyan ünneplik a tavaszt! A természet lassan ébredezik, de a méhek tudják, hogy már kora tavasszal is várja őket vitamindús virágpor, a fűz és a mogyoró barka virágain. Hihetetlen szorgalommal gyűjtögetnek, lábacskáik tele vannak sárga virágporral!

(Még a fény is sejt alakban csillan a kaptáron : ))) - 3. kép.)
A kaptárak előtt nagyon nagy volt a nyüzsgés és az itató is tele volt a szomjas méhekkel.

Azért egy kicsit dolgoztam is, nem csak gyönyörködtem! Végig néztem az összes családot. A hasmenéses, beteg család valamint a legerősebb család nem hordta le a lepényt. A többi igen. Ez nem meglepő, hiszen a beteg méhecske elsődlegesen tisztulni akar, nem jóízűt falatozni, a nagyon erős család pedig olyan nagy hordásban van, hogy nem törődik azzal, amit tőlünk kapott, jobb a friss tavaszi! Azért a lepény felét mindegyik család lehordta, ami jó, hiszen az atka és a hasmenés elleni készítmények is bele vannak keverve.

A két beteg családot kipucoltam. A keret felső lécéről a kaptárvas segítségével lekaparásztam a kakit, és a nagyon csúnyán összepiszkított lépeket Józsi javaslatára tiszta, új lépekre cseréltem. A hasmenés ellenére is szépek erősek ezek a családok is, és ahogy annak lennie kell, már a fiasítás is megkezdődött! (Az első képen a sötét pirosas folt a méhek hasmenéses kakija. A második képen már lepucoltam és az új keret kerül be  a kaptárba.)

Ez már olyan igazi méhészkedős nap volt, amiről egész télen álmodoztam. Nagyon elfáradtam a friss levegőn és azt hiszem teljesen meggyógyultam : )!

A mézes üvegek

Ez a tél méhészkedés szempontjából két dologról szólt nekem: a mézes üvegekről és a szakirodalomról. Az utóbbiról is fogok írni pár nap múlva, ha lesz egy kis időm, de most először az üvegekről szólok. Tavaly, amikor elkezdődtek a pörgetések és jött a sok méz, állandóan üveghiánnyal küzdöttem. Újat nem igazán akartam venni, mert az üveg nagyon jól kimosható, sterilizálható (persze más kérdés a kupak, ami akkor a legjobb, ha teljesen új). Használt üvegeket viszont nehéz volt ilyen gyorsan összegyűjteni, mindig kapkodtam, kunyeráltam és suvickoltam... Ebből okulva elhatároztam, hogy télen összegyűjtöm és megtisztítom az üvegek nagy részét. Tartottam is magam a fogadalomhoz, így időről-időre ismerősöktől érkezett egy nagy szatyor üveg és én mostam, szárítottam, raktároztam. A gyerekek meg közben sokszor unták, jobb lett volna társasozni, babázni, autózni együtt.
Egy este elkezdtem kutakodni, hogy van e valami jó üveges játék, vagy kreatív ötlet, ami kapcsán a gyerekek is ügyködhetnének az üvegekkel. És találtam, nem is egyet, de jöjjön a legjobb!
Az üveg tetejére egy kis darab lepedő vásznat szorítottunk gumival és a gyerekek filctollal pöttyöztek az anyagra. A legjobb sugarasan, színek szerint pöttyözni, de lehet össze- vissza is.

Ez után következik az alkohol. Mi egy kis görcsönyi pálinkát áldoztunk be az ügy érdekében (csak nagyon kicsit). Fecskendővel felszívtunk egy kis pálinkát és a filctollpöttyös vászonra csepegtettük. Ekkor látványos folyamatok indulnak be.

A végeredmény pedig nagyon szép, olyan, mintha batikoltunk volna. Lettek lányosak és lettek fiúsak. Felvarrtam őket egy hosszú spárgára és gyerekszobát díszítő zászlócskákká változtattam őket. Azóta háromszor csináltunk még ilyet, szóval egyre több a mézesüvegem, de egyre kevesebb a lepedőnk : ))!

Az ötletet a www.csiribiri4.blogspot.com oldalon találtam.











Február 25.

Nagyon sok izgalommal, reménnyel, örömmel vártam ezt a napot, de sajnos valami tavaszi vírus okozta magas láz, köhögés és nátha rettenetesen erőtlenné és tompává tett és a vidám bogarászás helyett saját nyavalyám leküzdése vette el energiáimat : (. Azért, így is nagyon szép volt, mert az feljthetetlen látvány, amikor a hó fölött zsong több ezer méhecske!
Megérkezésemkor Józsi már javában dolgozott egy szál pólóban, rengeteg repdeső méhecske között. Gyönyörű, napos, meleg idő volt, mindenütt olvadt a hó!

Előkotortam a kalapomat és a vasamat és megkaptam az utasításokat a főnöktől:" rakjon füstöt, nézze át őket és adjon nekik cukorlepényt!": ))

Füstöt raktam, az első ideit! Aztán felcaplattam a méhekhez. Olyan szépen repkedtek a hó felett! Tisztuló repülést végeztek.

Rögtön az első kaptár kibontásakor váratlan meglepetés ért. Cickányok költöztek a kaptár felső részébe, a szigetelő anyagok (újságpapír, hungarocell) közé. Minden tele volt a kakijukkal, büdösség, rendetlenség fogadott. Na meg maguk a cickányok is, akik kidugták hosszú orrukat  és kíváncsi gomb szemükkel pislogtak rám, majd eliszkoltak, a keretek között a kaptár aljába. Kiabáltam Józsinak, hogy jöjjön és segítsen, hogy ilyenkor mi a teendő. Mivel az egész fiók leemelhető a kaptár aljáról, Józsi levette a fiókot és kiugrasztotta a megszeppent állatokat. A második kaptárnál már én csináltam mindezt. A kaptárakat alaposan kipucoltam, tisztára cseréltem a szigetelő anyagot, a kaptár aljáról pedig eltakarítottam az elpusztult méhecskéket. Ez a két család sajnos meg is betegedett. Hasmenésesek lettek a méhecskék. Nagyon sajnálom, hogy ez történt! ( Ez a 5. és a 6. kaptár)

Ilyen kezdet után úgy döntöttem, az összes fiókot leemelem és mindegyiknek kitakarítom az alját, mert a rács miatt (ami pont a rágcsálók ellen lett feltéve), nehezen tudták kivinni elpusztult társaikat a méhek, a kaptárak aljában felgyülemlett a sok méhecske tetem. nehéz volt leemelgetni a fiókokat, de az utolsó kivételével mindet sikerült. Az utolsót is leemeltem, de visszatenni, már csak Józsi segítségével tudtam.
A takarítás után, adtam nekik cukorlepényt, amit Józsi készített. Kristály- és porcukor, méz, Nonosz (hasmenést gyógyító szer), és a méhpatikás, kakukkfüves atkaírtó keverékéből készült a lepény. Abban bízunk, hogy ez meggyógyítja a beteg családokat és megerősíti a gyengéket. A két beteg családot leszámítva erősnek láttam a családjaimat, ami nagyon jó hír. Meglepő módon az első kaptár lakói lettek a legerősebbek!

Összességében nem mondható rossznak a helyzet. Minden családom él, úgy tűnik átteleltek. Persze jönnek még hűvös napok, hetek, de a virágzás is közel már. Most újra izgalommal, reménnyel és örömmel várom, hogy kimehessek az egészséges méhekhez, egészségesen!

Méhecskés határidő napló

Még sohasem volt határidő naplóm, de idén először úgy gondoltam nekem is szükségem van egyre. Főleg persze azért, mert Zelnice blogján (www.zelnice.blogspot.com ) láttam saját nyomdával készült gyönyörű naplót és arra gondoltam, hogy ilyen szép határidő naplót én is szívesen vezetnék és talán kicsit pontosabb és kevésbé feledékenyebb is lennék ; ). Kértem is (kaptam is) levélben segítséget Timitől, a blog írójától, amit ez úton is köszönök, de végül is a linóleummal készült bélyegzőt használtam, ami nagyon jól vizsgázott ezen a műbőr felületen is.



A gyerekprogramok miatt már összeirkáltam a februárt, méhészkedős időpont viszont csak most került bele: február 25, szombat, amikorra is nagyon meleget jósolnak, így a méhek várhatóan ki fognak repülni. Remélem ki tudunk látogatni hozzájuk!

A méhész és a sündisznó

Ambrus hosszas tépelődés után úgy döntött, méhész lesz a farsangon. Ágoston gondolkodás nélkül rávágta, hogy ő bizony süni lesz. Ambrus jelmeze pillanatok alatt elkészült. Az a kalap került a fejére, amit egyébként is használni szokott, ha a méhek közelébe jön. Józsi letisztogatta neki a füstölőmet, Robi vett neki egy fehér kesztyűt, Anyukámmal varrtunk neki egy fehér nadrágot lepedőből és egy kicsit átalakítottunk egy fehér inget. Nemezeltem neki jó pár méhecskét a ruhájára, had "csipkedjék" a vigasság közben és végül találtam neki egy kaptárvasnak tűnő tárgyat Gizus mamáék pincéjében. Kész is a kis méhész.

A sünivel már több dolgom volt, a sok- sok tüske miatt. Anyukám is besegített, de még így is...

A képek utólag készültek, itthon, nálunk. Sajnos a farsangnak nem lehettem részese, mert Borikának aznap vették ki az orrmanduláját. A fiúk viszont, elmondásuk szerint, nagyon jól érezték magukat a jelmezben és az egész farsangi nap vidáman telt. Borika is szépen meggyógyult azóta, ami pedig a legfontosabb!

Egéreledel

 

Móni barátnőm ötlete nyomán, az elmúlt hetekben sokszor elkészítettük a "Borzaska" nevezetű finomságot, Stahl Judit édességes szakácskönyvéből. Ezzel párhuzamosan varrtam jó pár kisegeret (innen: rithm&rhime.blogspot.com ), szülinapi zsúrokra, úgyhogy nálunk egyértelműen "Egéreledel" néven híresült el ez az egészséges, finom és egyszerű édesség és jutott is belőle minden kisegérnek...

Hozzávalók: -15 dkg mogyoró
                     -15 dkg dió
                     -3 csapott ek teljes kiőrlésű liszt
                     -1 nagy citrom
                     -3-5 ek tejszín
                     -fél dl méz

Előmelegítjük a sütőt 175 fokra (4-es) és sütőpapírt terítünk egy nagy tepsibe. A mogyorót és a diót durvára törjük. Nálunk ezt a gyerekek csinálták, úgy, hogy két háztartási csomagoló papír közé tettem a diót, mogyorót, ők pedig hús kloffolóval összetörték. Így nem lesz túl finom és túl durva sem. Éppen jó : )!

Hozzáadjuk a lisztet, a citrom héját, a tejszínt és a mézet, majd fakanállal jól összedolgozzuk az egészet. Teáskanállal kb. 3 cm átmérőjű halmokat pötyögtetünk a sütőpapírra és 10 perc alatt megsütjük őket. Csak akkor szabad leszedni őket a papírról, ha már kihűltek, melegen még képlékenyek.

Műzli cica nem a filc egérkék után sóvárgott (azt hiszem...).

"Eszünk egy ki' 'ót?"

Borika minden délutáni alvás után ezt kérdezi és bevallom, mindig igen a válaszom, (legalábbis pár napig még biztosan). Mi megesszük a havat, persze csak a nagyon tiszta havat a kertünkből vagy más kertjéből. Gyerek koromban titokban ettem, aztán felnőttként éltem egy olyan országban, ahol ez legális, sőt bevett szokás, így felbátorodtam és a gyerekeink számára is legálissá tettem ezt a múló élvezetet. A minap egy amerikai oldalon ( www.almostunschoolers.blogspot.com) rábukkantam egy hóból készült nyalánkságra. Kicsit módosítottam a recepten, magyarosítottam és elkészítettem. Lenyűgöző volt az eredmény: a legfinomabb vanília fagyi, amit valaha ettünk! És kb. 300 forintból egy hatalmas tálnyit faltunk be, egy délután alatt. Hó evőknek, titokban hó evőknek és az eddig megfélemlítetteknek is (hidegen : ) ajánlom!

Hozzávalók a következők: -1 csomag vaníliás puding
                                          (Én a DM-es bio pudingot használtam)
                                            -1 csomag vaníliás cukor
                                            -2 nagy ek méz
                                            -2 dl tejszín
                                            (házi ,"Gazda" tejszínnel készítettem, de bármilyen jó!)
                                             -6 bögre hó
A tejszínt, pudingport, vaníliás cukrot, mézet, alaposan összekeverjük, (de nem főzzük!). A végén pedig óvatosan hozzáforgatjuk a havat. Egy órára kitesszük az udvarra és utána mind megesszük : )!
Ágoston a kanalazás közben azt mondta, hogy "kár, hogy amikor nagyon meleg van, nyáron, nem esik a hó, hogy lehessen ilyen fagyit csinálni!"