Kánikula

Befejeztük a műlépek beolvasztását Ambrus segítségével és megnéztük, hogy mennyire mézesek a lépek kell-e mézet pörgetni a napokban. És bizony kell. Olyan nehéz egy-két keret, hogy komoly erő kellet a kiemelésükhöz : ))!
A méheknek is melegük volt ma. Fürtökben "lógtak" a kaptár elején vagy a kijárónál. A kaptárt hűtötték és ők maguk is hűsöltek.



Virágpor

Ambrust kedden megműtötték. Kivették az orr-manduláját, eltávolítottak egy ateromát a halántékáról és a fütyijén is "igazítottak" egy kicsit. A műtét előtt megkértem Józsit, hogy tegyük fel a virágpor gyűjtőt az egyik kaptárra, hogy a nagy fiúnk ezt a vitaminbombát csipegetve lábadozzon, gyógyulgasson. Egyébként nem vagyok híve annak, hogy elszedjük a virágport, hiszen ezt használják a méhek az utódok táplálására. Erről Józsi is így gondolkodik, de apukájától örökölt virágpor gyűjtőt és úgy gondolta ez most tényleg egy jó indok, hogy kipróbáljuk ezt a szerkezetet. A második kaptár kijárójára tettük fel a gyűjtőt.



Józsi leszedte a kijárónál levő kis deszkát, amire a méhek érkeznek a nektárral, virágporral, propolisszal megrakva és helyére szögelte fel a virágpor gyűjtőt. Ez egy olyan szerkezet, hogy a függőleges részén sűrűn lyukak vannak, amin a méhek bemászhatnak a kaptárba, de a lábukról leesik közben a virágpor, lévén a nyílás ahhoz nem elég széles, hogy az is beférjen. A virágpor egy szűrő szerű hosszúkás csőbe pottyan, innen lehet kiszedni. A méhek eleinte megzavarodtak és a gyűjtő tetejére szálltak, de aztán hamar rájöttek arra, hogy merre van a helyes út.

A műtét rendben ment, de Ambrus valóban nagyon legyengült. A virágpor gyűjtő nem egészen két napig volt felszerelve. Ezalatt a rövid idő alatt is rengeteget gyűjtöttek a méhek, Ambrus pedig örömmel csipegeti a finom csemegét. A sötét narancssárga napraforgó mag ízű, a citromsárga tök ízű, az okkersárgára nem bírok rájönni, hogy milyen ízű ; ).



A virágport gézhálóra tettem, hogy elpárologjon belőle a nedvesség. Vigyázni kell rá, mert szeretik a molyok, a legyek és a torkos felnőttek is : )).

Anya

Az elmúlt alkalommal szétválasztottuk azt a méhcsaládot, ahol az elmaradt anyarács miatt az anya a felső fiókba is fiasított. Az így keletkezett két családból az egyik viszont anyátlan maradt. Hangosan zúgtak, nem hordtak virágport és általában, alig volt mozgás a kaptár körül. Hamar hívogatni is kezdtem a baranyai anyanevelőket- Józsi tanácsára- hogy mihamarabb anyát vásárolhassak. A magyaregregyi Balogh család tudott legkorábbi alkalomra anyát ígérni. Így hétfő délután útra keltünk a gyerekekkel, hogy elhozzuk őket. Azért többet, mert Józsinak is van kettő anyátlan családja, így ő is kért kettőt.
Az anyákat egy kicsi fémhálós, fa dobozban kaptuk meg, ami egy elfordítható fa kockával volt bezárva. Az utazás alatt ez a fa kocka úgy volt fordítva, hogy kifele tömött volt, befele viszont T alakban lyukak voltak fúrva rá. A T alsó szárát jelentő lyukban cukorlepény volt, ami három napra elegendő élelmet jelentett az anyák és a 13 kísérő számára. A kocsiban a gyerekek nagy örömmel tartogatták a kis dobozkákat és figyelték a méheket. Az anya fehér színnel meg van jelölve. Az idei anyáknak ez a hivatalos, nemzetközi megjelölése.

Józsival rögtön ki is vittük az új "szerzeményeket" Görcsönybe, hogy hamar családba kerülhessenek. Kivettem két lépes keretet a fiók közepe tájáról, Józsi pedig a méhészkalap hálója alatt- hogy ki ne szökjön az anya- elfordította a fa kockát úgy, hogy a T vízszintes felső vonalának végén levő két lyuk most bejáratot és kijáratot képezett. Ebben a csőben is cukorlepény volt, amit most bentről is rágnak a méhek is kintről is, mindaddig, amíg ki nem szabadul az anya. Így közben ismerkednek is az új anya illatával a méhek.

Amikor beraktuk a kis dobozkát, eleinte csak egy két méhecske mászott rá, utána viszont tömegesen ellepték és rágták a cukorlepényt, hogy minél hamarabb kijusson az anya. Közben pedig leírhatatlan, hogy milyen boldog hangot adtak. Minden méh D hangon zúgott, de ez tényleg nem megfogalmazható. Kívánom mindenkinek, hogy halljon ilyent az életben : ))!



Új fiókok, új keretek, új család

Hajnalban Józsival áthoztuk a kaptárakat Bakonyáról. Ott is maradtunk Görcsönyben és hosszadalmas keretgyártásba kezdtünk.
Pár héttel ezelőtt csináltattunk az asztalossal hét fiókot, hiszen most már nem tudjuk elcsenni a három új család fiókjait pörgetés előtt, azért hogy szöktetéshez használjuk őket, hiszen ezektől az új családoktól is szeretnénk mézet pörgetni. Az elkészült fiókokat kaptárfestékkel festettem szürkés kékre.

A fiókokba viszont műlépes keretek is kellenek. Józsi megrendelt kereteket, amik el is készültek, csak nem a megfelelő méretben. Így az volt a munkamegosztás, hogy Józsi helyes méretre vágta, szögelte a kereteket én pedig behúztam a drótot, ami a műlépet fogja tartani.

Amikor ezzel elkészültünk, Józsi megfeszítette a drótokat úgy, hogy pengetni lehessen őket, én pedig az akkumulátor segítségével beolvasztottam a műlépeket. A gyerekek ebben nagyon lelkesen segítettek.

Azért nem csak barkácsoltunk, méhészkedtünk is egy kicsit. Szétszedtük azt a családot, ahol az anyarács hiánya miatt fent is fiasított az anya. Így már nyolc családom van. Ez már olyan igaz méhészet! Az én méhészetem : ))))!

A méhecskék most már napraforgóra járnak. A vaddohánynak már csak néhány virága virágzik, a legtöbb termést hoz, mint ahogy az akác és a mustár is. Ez is olyan jó, hogy a méhekkel élhetem meg a hónapok és az évszakok változását!





Anyarácsok

Bakonyán jártunk, hogy feltegyem az elmaradt anyarácsokat és elhozzunk még pár zsák gyapjút. Egyedül dolgoztam, nagy szélben, de a méhek nagyon békések voltak. Sajnos időközben még egy kaptárban feljött az anya a felső fiókba, de csak két kereten találtam fiasítást és  a fészekben megtaláltam az anyát, így itt fel tudtam tenni az anyarácsot.  A második kaptárnál is szerencsével jártam, itt lent volt az anya és a felső fiókban csak mézes keretek vannak. A harmadiknál viszont értelmetlen lett volna feltenni a rácsot, mert mind a két fiók nagyon fias. Szinte biztos vagyok benne, hogy két családot fogok csinálni ebből, ahogy írtam is úgy, hogy venni fogok egy anyát.

Péntek hajnalban átszállítjuk a méheket Józsi méhészetébe. Az első négy kaptár mellé fognak kerülni. Nagyon várom már! Ezek tehát az utolsó napok a méhecskéknek Bakonyán.

A gyerekek mindig nagyon lenyűgözve csodálják a méheket. Borika persze szívesen meg is szorongatná ezeket a kedves kis zümmögőket : ). (Szúrást még egyikőjük sem kapott ; )



Gyapjú

Bakonyán Annáéknak nem csak méhcsaládjaik vannak, hanem birkákat, mangalicákat és tyúkokat is tartanak. Amikor legutóbb jártunk náluk Anna megkérdezte, hogy nem tudnék-e valamit kezdeni a lenyírt (6 zsák) birkaszőrrel. Kértem pár nap gondolkodási időt, mert bizonytalan voltam, hogy belefér-e ilyesmi az én szűkös szabadidőmbe, de aztán nem tudtam ellenállni a csábításnak és igent mondtam. Kinga barátnőm szintén nagyon lelkes nemezelésben, kötésben, horgolásban. Az ő segítségével mertem csak vállalni ezt a nagy feladatot.
Szétterítettük a gyapjút a földön és először szárazon kipucoltuk belőle a száraz növényeket, szalmát, szénát és a kakit ; ).

A hidegvizes áztatás volt a második lépés. Pár órát áztattuk így a gyapjút, majd leengettük a koszos vizet és 60 fokos mosogatószeres vízbe mostuk át legalább háromszor. A mosogatószerre azért volt szükség, hogy a szőrben levő zsír egy részét kioldja.

A tiszta, illatos gyapjút kicentrifugáztuk és a tűző napon megszárítottuk. Szép puha és hófehér lett. Kártolás, festés, rokkázás, nemezelés következik majd. Erről majd később írok. Tudom, ez egy rendhagyó bejegyzés volt, hiszen méhekről egy szó sem esett, de ez is egy fontos új tanulás, tapasztalás volt nekem.

És, ha a méhek nem kerültek volna Bakonyára, lehet, hogy a bakonyai gyapjú sem került volna Pécsre, ebbe a belvárosi "fonóba": )).

Ribizli és méz

Józsi méhészete egy nagyon szép, jó fekvésű, gyümölcsfákban bővelkedő telken található. Szinte folyamatosan érik valami finomság. Ebben az évben ettünk már madár cseresznyét, ropogós cseresznyét, meggyet, most pedig ribizli piroslik a bokrokon, három tömött sorban. Józsi felesége, Marika is szedett belőle lekvárnak, de még így is maradt rajta bőségesen és ezt a "maradékot" leszedhettük. Anyukám is kijött segíteni, így most először ő is találkozhatott a méhekkel. Fészket nem bontottam, csak a második sor fiókjait nézegettük végig. Hihetetlen mennyire mézesek már a keretek! Mindig lenyűgöz a méhek szorgalma és ügyessége!

A ribizliből szörp és lekvár készült, természetesen mézzel : ).